Kislányként abban a szőlőben szaladgáltam amit ma is művelek, már felnőttként borász nagybátyám körül sertepertéltem, az ő borát kóstoltam először. Hálás vagyok és szerencsés, hogy végül kollégák lettünk. Szívügyem a helyi bor és küldetésemnek tekintem a velencei-tavi és pázmándi borok megismertetését az érdeklődőkkel. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat a Velencei-tó környéki borokról és remélem, hogy ezután nem kizárólag egy remek strandoló helyként gondoltok majd kis tavunkra, hanem kedvet kaptok majd az itteni borok megismeréséhez is.
A Velencei-tavi Körzeti Hegyközség neve ritkán szerepel a bormédiában, mondhatni felfedezetlen terület, noha mind geológiai, mind történelmi szempontból nagy múlttal rendelkező, egyedülálló hely, borászati szempontból pedig igazi kincseket rejt magában.
Az Agárd, Gárdony, Kápolnásnyék, Velence, Pázmánd, Nadap, Pákozd és Sukoró szőlőtermő területeit magában foglaló körzet nagyjából 370 hektár. Az Etyek-Budai borvidék része, azonban talajtani szempontból különálló egység, hazánkban egyedülálló kőzettel és geológiai formákkal. A területen termesztett szőlő 70%-a fehér, 30%-a kékszőlő.
Fő termesztett fajták a teljesség igénye nélkül: zöld veltelini, sauvignon blanc, chardonnay, rajnai rizling, olaszrizling, zenit, zengő, cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir, merlot, kékfrankos, kadarka. Egyes borászok már rég elfeledett Kárpát medencei fajtákat telepítenek, ha személyesen felkeresitek őket, sehol máshol nem kóstolható borokkal találkozhattok.
A Velencei-tó huszonhat négyzetkilométeres vízfelülete télen fűti, nyáron hűti, így kiegyenlíti a tó környéki szőlőültetvények mikroklímáját.
A területről általánosságban elmondható, hogy a körzetben a karbon kori gránit alapkőzet, az andezites, pirofillites vulkanikus kőzetek és a Pannon-tenger üledékeként lerakódó lösz egyaránt jellemző. A felső talajréteg mésztartalma igen magas, emiatt a környék boraira egységesen jellemző a karakteres savszerkezet, a meszes talajnak, valamint a szeles időjárásnak köszönhetően melegebb évjáratokban is jól megőrződnek a savak a borokban.
Fotó: Pázmánd, Zsidókőhegy, sziklák, Saját kép
Nem csak a poharunkban érdemes felfedezni a környék ásványait, túrázás közben érdemes felkeresni a „magyar Stonhenge”-nek is nevezett felszíni formákat (pl. Ingókövek, Likas-kő, Gyapjas zsák, Pandur-kő, Oroszlán-kő…). Ezek a kőmonstrumok a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi területen találhatóak és könnyed gyalogtúrával megközelíthetőek.
Az itteni borkészítés története ősidőkre vezethető vissza. Egy Nadapon feltárt kincslelet részeként, egy bronzkorból származó borfogyasztáshoz használt madaras szűrőedény is bizonyítja, hogy ezen a tájon komoly múltja van a borkészítésnek, borfogyasztásnak. Már az etruszkok és a rómaiak is gazdag borkultúrával rendelkeztek, ehhez kapcsolódik a szintén Nadapon talált, kr.u. II. század első feléből származó, hálaadó fogadalmi oltárkő (Liberalia oltárkő – az élvezetek istene – Liber és felesége Libera istennő tiszteletére).
A törökök betöréséig virágzott a szőlőtermesztés a vidéken, melyet a pusztítás után az itt élők újra feltámasztottak. A középkortól a XIX. századig több úti krónika is méltatja az itteni borok magas minőségét. Ekkoriban a szőlőterületek nagy része az egyházhoz tartozott.
A Velencei-tavi borok a XIX. század elején az angol királyi haditengerészet ellátmányának részét is képezték. A sukorói lankákon termett borok magas minőségüknek köszönhetően jól szállíthatóak voltak.
A világ szőlőültetvényeinek nagy részét az 1860-as évektől elpusztító szőlőgyökértetű, a filoxéra az itteni területeket sem kímélte, a kártevő pusztítását egyedül a pákozdi Külső szőlő vészelte át. Ennek az ültetvénynek a vesszőit használták a gazdák az újratelepítéshez, illetve ekkor kerültek betelepítésre az egykor itt hagyományos szőlőfajták helyett a világfajták.
Kápolnásnyék szülötte, Vörösmarty Mihály számára nem egyszer volt menedék a velencei présháza, ahol egyes források szerint a Szózaton is dolgozott. Szenvedélyes kertész és borkészítő volt, egy időben pedig a pezsgőkészítéssel is megpróbálkozott (állítólag kevés sikerrel).
Kevesen tudják, hogy Velencén a XX. század elején pezsgőgyár működött, mely egyik terméke világsikert is elért. Ez volt Belatiny Artúr Domino Sec pezsgője, mely az 1900-as párizsi Világkiállításon aranyérmet kapott.
Napjainkban a borászatok változatos birtokmérettel (féltől akár a 100 hektárig) főként családi gazdaságként működnek Az itteni borkészítők különböző stílusa hozzájárul ahhoz, hogy az idelátogatók közül mindenki találjon az ízléséhez közelálló bort. Mind a kézműves, minimális beavatkozással bort készítő, az amfórával kísérletező, a tűpontos szerkezetű, káprázatosan gyümölcsös, reduktív stílusra hangsúlyt helyező és az őshonos kárpát-medencei szőlőfajtákkal foglalkozó borász is hozzájárul a rendkívül színes borpalettához. Pázmándon például készül újra az egykor a monarchia idejében népszerű vörösbor, a Budai Vörös mely hagyományosan kadarka és csókaszőlő házasítása.
A körzet talaja és időjárása ideális akár a pezsgőkészítéshez szükséges magas sav-, és alacsony alkoholtartalmú alapborok készítéséhez is. A pezsgőkészítés napjainkban már nem csak az etyeki körzetben jellemző, a Velencei-tóhoz közeli területeken is megtalálhatóak a méthode traditionnelle módszerrel (hagyományos, palackban erjesztett) készült, kézműves tételek.
Feltűnőben van egy új, harmincas évei közepén járó borász generáció, akik mondhatni visszataláltak a szőlőműveléshez, élvezik a természetben való munkát, céltudatosan, nyitottan, friss szemmel néznek a világra és meglátták a borvidékben rejlő még kiaknázatlan lehetőségeket. Közéjük tartozom én is, és a sok éve itt munkálkodó tapasztalt borászokkal karöltve, azért dolgozunk nap mint nap, hogy közösen megmutathassuk a nagyközönségnek borainkat.
Közösségként működünk, így adódott az ötlet, hogy ez egy borban is testet öltsön. Magyarországon több borvidéken jelen van a közösségi bor, mint önálló termék. Ez a figyelemfelkeltő, borászokat összefogó borkategória már a Velencei-tónál is kóstolható. Pázmándon öt borászat idén már a harmadik évjáratát mutatta be a “Könnyűvérnek”, mely egy nyári, gyümölcsös karakterű, könnyed stílusú vörös házasítás. Ebben a borban a közösen kiválasztott kötelező fajta, a kékfrankos a domináns (minimum 60% kell legyen), melyhez a készítő borász egy általa tetszőlegesen választott fajtát házasít. A tartályban erjesztett kékfrankoshoz az egyes változatoknál szintén tartályos iskolázású cabernet sauvignon, merlot, néró és pinot noir kerül.
Ha kedvet kaptatok és felkeresnétek a borászatokat, a vidéket akár kerékpárral kirándulva is bejárhatjátok, a nemrégiben átadott Budapest – Balaton kerékpárúton tekerve, vagy önálló túraként a Velencei-tavat megkerülve. Ez a túra nagyjából 30 km hosszú, kényelmesen akár kezdők számára is 3-3,5 óra alatt teljesíthető.
A tó természeti szépségeit akár a vízen is felfedezhetitek, a Velencei-tavi hajózás programkínálatában naplementés, borkóstolós hajótúra is megtalálható az izgalmas vízitúrák mellett.
A kirándulások fáradalmait a környék bűbájos vendégházaiban vagy tóparti szállodáiban pihenhetitek ki. A környék gasztronómiája is rohamosan fejlődik, a lelkes, igazi szenvedéllyel dolgozó házigazdák helyi termelőktől származó vagy akár a saját konyhakertben termesztett alapanyagból készülő házias ételekkel és helyi borokkal várnak. Hozzájuk betérve megtapasztalhatjátok az igazi nagybetűs Vendéglátást.
Egyre több termelői piacon találkozhattok családi gazdaságok és helyi kistermelők portékájával, a méztől a vegyszermentes zöldségeken, sajtokon és saját termesztésű gyümölcsökből készített lekvárokon át egészen a kozmetikai termékekig. Tapasztalni fogjátok majd, hogy a magas minőség mellett a készítőik szíve-lelke is ott van ezekben.
Ha van kedvetek még többet megtudni rólunk, megkóstolni a borainkat, keressetek, ha segíthetek boros vagy turisztikai ajánlás kapcsán! Szeretettel várunk Titeket!
Felhasznált (és ajánlott 😊) irodalom:
25 éves a Szent Benedictus Borrend, Jubileumi kiadvány, Velence
Szerkesztette: Kupi László, Monocopy Nyomda, Mosonmagyaróvár,2018
Nadap története, Kupi László, Kornétás Kiadó, Pannónia Nyomda Kft., 2021
Kápolnásnyék története, Kupi László, Kornétás Kiadó (második, bővített kiadás) Séd Nyomda Kft. 2017