Egy új év kezdetén -kissé nosztalgikus hangulatban- szeretek ránézni arra, hogy mi is történt előző évben, így könnyebben veszek lendületet az előttem álló időszakhoz. Évindító blogbejegyzéseimben visszatekintek majd az elmúlt időszak számomra kedves boros eseményeire, tartsatok velem!
Az írással kapcsolatos első szárnypróbálgatásaim tavaly tavasszal kezdődtek, először még félve pályáztam egy borszakmai cikkíró versenyre, amit végül megnyertem. A Hungarianwines.eu Hungarian Web Wine Writing felhívására már bátrabban küldtem az anyagomat. Itt a szakmai zsűri ítélete mellett a végső győzelemhez a családom, barátaim, ismerőseim hatalmas támogatása segített, melynek egyik díja egy magyar borvidékeket felölelő bortúra volt, ahol három napon keresztül a világ minden tájáról érkező neves borszakírók és kiváló magyar szakemberek társaságában utaztunk borvidékről borvidékre.
Budapesten a Felix Kitchen & Bar-ban egy ebéd során lehetőségünk volt megismerkedni útitársainkkal, külföldi vendégeink pedig elkezdtek ismerkedni a magyar gasztronómiával, ugyanis hagyományos magyar fogásokat kóstoltunk fine dining minőségben egy kis kortárs csavarral, Czinki Tamás Master Sommelier által a menühöz hangolt borsorral.
A fővárosból egyenesen Tokaj felé vettük az irányt, ahol a Béres Szőlőbirtokon töltöttük a délutánt. A 2022-ben 20 éves fennállását ünneplő birtokon Regéczy-Béres Melinda és Regéczy Dávid fogadtak bennünket a 2018-as Béres Tokaji Brut Nature hárslevelűből készült pezsgőjükkel, ami a 24 hónapos seprőn tartásnak (is) köszönhetően csodás élmény volt. Családi emlékeik, értékeik megőrzéséről, ezek borkészítéssel való összehangolásáról nagy lelkesedéssel és odaadással meséltek nekünk. A családi örökség tiszteletének egyik nagyon kedves megnyilvánulása a nagypapa (Id. Dr. Béres József a Béres Csepp megalkotója) régi borkészítéshez használt eszközeinek és fényképeinek szentelt kis kiállító hely. Különös varázsuk van a család idős birtokon álló egykori diófájából készíttetett szobroknak, (az egyik a Magita legendát ábrázolja) melyek a pincét díszítik, méltó emléket állítva a múlt egy darabkájának. Pazar borsorral zártuk a pincetúrát, 12 plusz 1 tétellel kedveskedett nekünk Dávid és a főborász Jarecsni János. A brut nature pezsgőtől indulva több száraz tétellel, majd kései szüret, 5, 6 puttonyos aszúk, végül az esszencia zárta a sort. A plusz egy tétel volt számomra az egyik kedvenc, egy 2013-as kései szüretelésű sárgamuskotály, ami nem hordóban tertott bor, egészfürtös préseléssel készült és 207 g cukor mellett remek savakkal, kiváló kondícióban fügés és karácsonyi fűszeres karaktert hozott.
Mi magyarok ismerjük és természetesnek vesszük Tokajt és a tokaji borok jelenlétét, külföldi vendégeink rácsodálkozása, érdeklődése számomra is egy kicsit friss szemléletet adott. Igyekeztem az ő szemüvegükön keresztül is kvázi „idegenként” nézni a pincészetek és a borvidékek bemutatását. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket, milyen előzetes információik vannak a magyar borvidékekről, borokról.
Ilyen szempontból is tökéletes volt a körút felépítése, a nagy múltú, világhírű borvidék után egy fejlődő borvidéken, a Mátrában folytattuk a túrát. Nem csak a borvidék keresi a kitörés lehetőségét és hangját, hanem az a fiatalos lendülettel működő borászat, mely 2016-ban jelent meg a borvidéken. A Dubicz Pincészetnél Dunai Betti mutatta be az 1906-ban épült Borpalota (2003 óta ők a tulajdonosai) fejlesztési terveit, jelenlegi működését és a megújulásuk koncepcióját. A mátrai borvidék adottságaihoz igazított új borcsalád egy ütős címkesorozattal és tűpontos marketing- és üzleti tervvel, Betti lenyűgöző lendületével igazán jó példa volt egy borászat megújulási folyamatába való betekintéshez. Izgalmas feladat ez és nem utolsó sorban a kóstolt borok is tiszták, izgalmasak és lendületesek voltak.
Északról délre indultunk a második napon, a Koch Borászatnál Koch Pálma várt bennünket zseniális, szűretlen, Chardonnay extra brut methode traditionnelle pezsgőjükkel. Jó volt megismerni a Hajós-Bajai borvidék pezsgős oldalát, azt, hogy ez a vidék is mennyire alkalmas ehhez a stílushoz. A pincészetnél zajló tervekről, a generációváltás, generációk egymás mellett való munkálkodásáról, továbbá villányi projektjükről is mesélt Pálma, miközben a tíz tételes borsort kóstoltuk. Számomra az egyik legérdekesebb a saját maguk által kifejlesztett technológia, a „boldog szőlő” szőlőművelési mód, mely során a sylvoz művelésre jellemző szálvessző lekötés után a vegetációs időszakban a szőlő szabadon nőhet és tetszőleges irányba kapaszkodhat a támrendszeren, nagyméretű, szellős lombfalat kialakítva. Szüret előtt egyszer csonkázzák az ültetvényt, ezzel is sok kézimunka erőt takarítanak meg. Pálma elmondása szerint ez a módszer náluk bevált, egészségesek és erősek az ilyen módon nevelt szőlőtőkék.
Az út végállomása a borszakíró verseny díjátadó helyszíne, Pannonhalma volt, ahol a Hungarian Gettogether rendezvényen kiváló pincészetekkel egy sétáló kóstolón eltöltött délután-este tette fel a koronát erre a pár napra. Közel húsz pincészet legszebb tételeivel kényeztette a vendégeket. A francia borok világába a Les Grands Chais de France csoport külföldi kiállítóként izgalmas kínálattal adott bepillantást. Magyarországon egyre több borvidéken jelenik meg borvidéki összefogásként a közösségi bor, ezen a rendezvényen bemutatkozott a #Neszmély. A márkához hat pincészet csatlakozott, megismerkedhettünk a közös fehérbor karakterével és az összefogás koncepciójával. A házigazda Pannonhalmi Apátsági Pincészet kóstolóval egybekötött pincesétával kedveskedett a résztvevőknek. A kitelepült pincészetek lenyűgöző tételeket kínáltak a vendégeknek, többek között lehetőségünk volt a bortúra során a meglátogatott pincészetek képviselőivel újra találkozni valamint újakat megismerni és új kedvenc borokat találni. Az est folyamán fény derült arra, ki is DJ Prof. I.T., aki bakelitlemezekről igazi nyáresti lazulós talpalávalót biztosított számunkra. Igazi nyáresti csúcs gasztro élménnyel lettünk gazdagabbak.
Az est folyamán a kategória győzelem mellett abszolút győztesként a fődíjat is átvehettem, ami egy spanyolországi út volt, melyről a következő két cikkemben számolok majd be.
Folytatása következik…