Boros események kategória bejegyzései

Ilyen volt 2022. 1. rész

Egy új év kezdetén -kissé nosztalgikus hangulatban- szeretek ránézni arra, hogy mi is történt előző évben, így könnyebben veszek lendületet az előttem álló időszakhoz. Évindító blogbejegyzéseimben visszatekintek majd az elmúlt időszak számomra kedves boros eseményeire, tartsatok velem!

Az írással kapcsolatos első szárnypróbálgatásaim tavaly tavasszal kezdődtek, először még félve pályáztam egy borszakmai cikkíró versenyre, amit végül megnyertem. A Hungarianwines.eu Hungarian Web Wine Writing felhívására már bátrabban küldtem az anyagomat. Itt a szakmai zsűri ítélete mellett a végső győzelemhez a családom, barátaim, ismerőseim hatalmas támogatása segített, melynek egyik díja egy magyar borvidékeket felölelő bortúra volt, ahol három napon keresztül a világ minden tájáról érkező neves borszakírók és kiváló magyar szakemberek társaságában utaztunk borvidékről borvidékre.

Budapesten a Felix Kitchen & Bar-ban egy ebéd során lehetőségünk volt megismerkedni útitársainkkal, külföldi vendégeink pedig elkezdtek ismerkedni a magyar gasztronómiával, ugyanis hagyományos magyar fogásokat kóstoltunk fine dining minőségben egy kis kortárs csavarral, Czinki Tamás Master Sommelier által a menühöz hangolt borsorral.

A fővárosból egyenesen Tokaj felé vettük az irányt, ahol a Béres Szőlőbirtokon töltöttük a délutánt.  A 2022-ben 20 éves fennállását ünneplő birtokon Regéczy-Béres Melinda és Regéczy Dávid fogadtak bennünket a 2018-as Béres Tokaji Brut Nature hárslevelűből készült pezsgőjükkel, ami a 24 hónapos seprőn tartásnak (is) köszönhetően csodás élmény volt. Családi emlékeik, értékeik megőrzéséről, ezek borkészítéssel való összehangolásáról nagy lelkesedéssel és odaadással meséltek nekünk. A családi örökség tiszteletének egyik nagyon kedves megnyilvánulása a nagypapa (Id. Dr. Béres József a Béres Csepp megalkotója) régi borkészítéshez használt eszközeinek és fényképeinek szentelt kis kiállító hely. Különös varázsuk van a család idős birtokon álló egykori diófájából készíttetett szobroknak, (az egyik a Magita legendát ábrázolja) melyek a pincét díszítik, méltó emléket állítva a múlt egy darabkájának. Pazar borsorral zártuk a pincetúrát, 12 plusz 1 tétellel kedveskedett nekünk Dávid és a főborász Jarecsni János. A brut nature pezsgőtől indulva több száraz tétellel, majd kései szüret, 5, 6 puttonyos aszúk, végül az esszencia zárta a sort. A plusz egy tétel volt számomra az egyik kedvenc, egy 2013-as kései szüretelésű sárgamuskotály, ami nem hordóban tertott bor, egészfürtös préseléssel készült és 207 g cukor mellett remek savakkal, kiváló kondícióban fügés és karácsonyi fűszeres karaktert hozott.

Mi magyarok ismerjük és természetesnek vesszük Tokajt és a tokaji borok jelenlétét, külföldi vendégeink rácsodálkozása, érdeklődése számomra is egy kicsit friss szemléletet adott. Igyekeztem az ő szemüvegükön keresztül is kvázi „idegenként” nézni a pincészetek és a borvidékek bemutatását. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket, milyen előzetes információik vannak a magyar borvidékekről, borokról.

Ilyen szempontból is tökéletes volt a körút felépítése, a nagy múltú, világhírű borvidék után egy fejlődő borvidéken, a Mátrában folytattuk a túrát. Nem csak a borvidék keresi a kitörés lehetőségét és hangját, hanem az a fiatalos lendülettel működő borászat, mely 2016-ban jelent meg a borvidéken. A Dubicz Pincészetnél Dunai Betti mutatta be az 1906-ban épült Borpalota (2003 óta ők a tulajdonosai) fejlesztési terveit, jelenlegi működését és a megújulásuk koncepcióját. A mátrai borvidék adottságaihoz igazított új borcsalád egy ütős címkesorozattal és tűpontos marketing- és üzleti tervvel, Betti lenyűgöző lendületével igazán jó példa volt egy borászat megújulási folyamatába való betekintéshez. Izgalmas feladat ez és nem utolsó sorban a kóstolt borok is tiszták, izgalmasak és lendületesek voltak.

Északról délre indultunk a második napon, a Koch Borászatnál Koch Pálma várt bennünket zseniális, szűretlen, Chardonnay extra brut methode traditionnelle pezsgőjükkel. Jó volt megismerni a Hajós-Bajai borvidék pezsgős oldalát, azt, hogy ez a vidék is mennyire alkalmas ehhez a stílushoz. A pincészetnél zajló tervekről, a generációváltás, generációk egymás mellett való munkálkodásáról, továbbá villányi projektjükről is mesélt Pálma, miközben a tíz tételes borsort kóstoltuk. Számomra az egyik legérdekesebb a saját maguk által kifejlesztett technológia, a „boldog szőlő” szőlőművelési mód, mely során a sylvoz művelésre jellemző szálvessző lekötés után a vegetációs időszakban a szőlő szabadon nőhet és tetszőleges irányba kapaszkodhat a támrendszeren, nagyméretű, szellős lombfalat kialakítva. Szüret előtt egyszer csonkázzák az ültetvényt, ezzel is sok kézimunka erőt takarítanak meg. Pálma elmondása szerint ez a módszer náluk bevált, egészségesek és erősek az ilyen módon nevelt szőlőtőkék.

Az út végállomása a borszakíró verseny díjátadó helyszíne, Pannonhalma volt, ahol a Hungarian Gettogether rendezvényen kiváló pincészetekkel egy sétáló kóstolón eltöltött délután-este tette fel a koronát erre a pár napra. Közel húsz pincészet legszebb tételeivel kényeztette a vendégeket. A francia borok világába a Les Grands Chais de France csoport külföldi kiállítóként izgalmas kínálattal adott bepillantást. Magyarországon egyre több borvidéken jelenik meg borvidéki összefogásként a közösségi bor, ezen a rendezvényen bemutatkozott a #Neszmély. A márkához hat pincészet csatlakozott, megismerkedhettünk a közös fehérbor karakterével és az összefogás koncepciójával. A házigazda Pannonhalmi Apátsági Pincészet kóstolóval egybekötött pincesétával kedveskedett a résztvevőknek. A kitelepült pincészetek lenyűgöző tételeket kínáltak a vendégeknek, többek között lehetőségünk volt a bortúra során a meglátogatott pincészetek képviselőivel újra találkozni valamint újakat megismerni és új kedvenc borokat találni. Az est folyamán fény derült arra, ki is DJ Prof. I.T., aki bakelitlemezekről igazi nyáresti lazulós talpalávalót biztosított számunkra. Igazi nyáresti csúcs gasztro élménnyel lettünk gazdagabbak.

Az est folyamán a kategória győzelem mellett abszolút győztesként a fődíjat is átvehettem, ami egy spanyolországi út volt, melyről a következő két cikkemben számolok majd be.

Folytatása következik…

Vörös küvék (r)evolúciója- avagy az individualizmustól a közösségi lét felé…

December elején Ádám és Zoli egy újabb rendhagyó, visszatekintő kóstolón látta vendégül az érdeklődőket, mely során a vörös házasításaikat kóstolhattuk meg a kezdetektől napjainkig. Fajtánként 3-3 évjáratot vethettünk össze, bekerült a sorba három Legyen vörös (2016 volt az első forgalmi tételük), három évjárat 3 kert, végül három Könnyűvér.

Megtudtuk hogyan jutottak el 2014-től, az első 250 palackos mennyiségtől napjainkig, hisz most már nagyjából 9000 tőkéről 5000 palackot töltenek le. Mindeközben hogyan változott a gondolkodásmódjuk és hogyan fogalmazódott meg bennük a közösségben való szerepük és a közösség felé való fordulás igénye. Meséltek szőlőfajtákkal tett kísérleteikről, a házasítások arányainak tudatos, olykor intuitív összeállításáról.

A borok még mindig jó kondícióban voltak (mennyiség ugyan nincs már belőlük), azonban még volt bennük minimum 2-3 éves érlelési potenciál. Szépen kikóstolható volt az egyes évjáratoknál a fajtaösszetétel módosulása, szép példákat láttunk arra, hogy hogyan lehet némi arány változtatással a bor eleganciáján finomhangolni.

Nem maradtunk meglepetés nélkül sem, megkóstoltuk a pince zászlósborát, a Budai Vöröset, melynek történetéről érdemes böngészni az Aprókertek honlapját.

Az est másik meglepetése egy kísérleti tétel volt, egy kékfrankos Pét Nat, melyről hamarosan beszámolunk, közönségkedvenc-gyanús, izgalmas tétel lett.

Beszéltünk arról is, hogy a folyamatos tanulás, a fejlődés része, hogy a borász keresi a hangját, folyamatosan formálódik a saját stílus. Az út elején az ember sokszor inkább saját magának szeretne megfelelni, ehhez adott lehetőségként a technológia, a borász tapasztalata, tudása, továbbá ott van az évjárati hatásoknak kitett alapanyag is. Az évek során bejön a képletbe a közönség ízlésének, elvárásának való megfelelés (aki ezt figyelembe veszi) és így ebben a mátrixban próbálja a borkészítő még jól is érezni magát.

Ádám konklúziója volt az est végén az útravalónk, amivel én is teljes mértékben azonosulni tudok: „Ha 350 évig élnék akkor sem unnám meg…”

Borászdiverzitás-Könnyűvér 2.0

Múlt szombaton négy pázmándi pincészet öt borásza a pázmándi közös vörös második évjáratát mutatta be a Bálint Borárium teltházas teraszán. Kora délutántól az érdeklődők kötetlen formában borkísérő falatkák, sparhelten készült ételek és a fiúk borainak kóstolgatása közben ismerkedhettek Pázmánd gasztronómiájával.

A nap zárásaként a Srácok közös borbemutatón avattak be minket a 2020-as Könnyűvér készítésének rejtelmeibe.

Fotó: a szerző sajátja

Az idei borokon jobban érződik a tudatosság, az előző évjárat iránykereséshez képest mindegyik borászat határozottabb elképzeléssel nyúlt az alapanyaghoz. Nem csak előzőleg  tudták milyen bort szeretnének a palackba tölteni, az est folyamán megtudtuk, már a következő évi koncepció is ott van a fejükben.

A cél a könnyed, gyümölcsös, jó ivású nyári vörösbor készítése, amit mind a négy bor esetében a kékfrankos hangsúlyos jelenlétének köszönhető gyümölcsösség alapoz meg. A borászok az alap, tartályos iskolázású kékfrankoshoz egy kedvenc választott fajtát házasítottak minimális feldolgozási technológiai eltéréssel. Így született meg a négy tétel, hasonló stílusban mégis a pincészetek saját hangjára hangolva.

Nagy Gábor, a Nagy Gábor Családi Szőlőbirtok borásza a 75% kékfrankos mellé 25% cabernet sauvignont házasított. A gyümölcsösség kiemelése és fokozása érdekében 6-7 napig tartó hideg áztatás után tartályban történt az erjesztés, ez a karakterben vissza is köszön. Színe világos rubin, roppanó nagy szemű cseresznye, és az eperlekvár fő illatjegyekkel. Könnyed szerkezetű, zamatában is a nyári piros bogyós gyümölcsöket hozza.

Köllő Zsolti a Köllő Zsolt Pincészetnél a 80% kékfrankoshoz 20% merlot-t házasított. A bogyózott, zúzott alapanyagot 3-4 nap hideg áztatás  után fajtánként külön erjesztette. A merlot a kékfrankos gyümölcsösségét fűszeres, fekete bogyós jegyekkel kíséri.

Az Aprókerteknél Ádám és Zoli a 80% kékfrankoshoz 20% nérót házasított. A bor világos bíbor árnyalattal, fekete szeder, áfonya fő íz- és illatjegyekkel és ásványos, köves (nedves kő), elgyújtott foszforra emlékeztető illattal. Ízében a néró kissé húzós, hűvös fanyarsága, faeper, ásványok jelennek meg.

Dr. Sobor Dávid, a Sobor Pince borásza (a borász, aki nem veti meg a jó sört) kissé masszívabb alapanyagot töltött a poharunkba, az előző három tételnél egy kissé testesebb Könnyűvért kóstolhattunk tőle. Dávid a kékfrankos alaphoz pinot noirt házasított. Bíbor árnyalattal, gyógynövényes, fűszeres karakterisztikával, lekváros bogyós gyümölcsökkel, igazán szép élményt adott.  

Érdemes egymás mellett is megkóstolni ezeket a borokat, akár a Bálint Borárium szellős Fröccsteraszán.

Hasonlóak, mégis különböznek, így egészítik ki jól egymást, épp úgy, ahogy a Srácok a mindennapi munkájuk során is számíthatnak egymásra. Példamutatóan fogtak össze egy közösségi termékkel azért, hogy együtt tegyenek a borvidékért. Köszönjük Fiúk, sok sikert a következő évjáratokhoz! 😊

Fotó: a szerző sajátja

© COPYRIGHT 2021 BOROSTYÁN-KOVÁCS TAMARA • MINDEN JOG FENNTARTVA!