Essen szó az esemény apropójáról: ezen sorok írója első kézből tudja, hogy Schubert Ádám és Veliczky Zoli, az ApróKertek szőlész-borászai -kis túlzással- névről ismerik a tizenkét apró kertjük szőlőtőkéit, ennélfogva évente egy-két alkalommal lehet velük a saját maguk által szervezett kóstolón találkozni. Erre az estére azonban megálltak egy pillanatra, vissza- és előre tekintettek és megosztották boraikat és gondolataikat velünk is. Ádám elmondta, hogy ezzel az eseménnyel egy régi álmuk valóra vált: a zene, a bor, a közéjük szőtt anekdotákkal tarkított csendes-ülős este megvalósítása a saját présháznál.

Essen szó a borokról, üdvözlő italként a 2023-as Kékfrakos Pét Nat-ot kaptuk a poharainkba, a nagy melegben a fürge bubik, a frissítő meggyes karakter és a penge savak jólesően enyhítették szomjunkat. Majd kóstoltunk a jelenleg futó évjáratból és kerültek elő utolsó palackok is a pince mélyéről. 

Az antré a pince „birtok bora” a Rebeka fehér cuvée volt (70% zengő, 22% olaszrizling és 8% cserszegi fűszeres) igazi pázmándi vegyes fehér, számomra ez az a bor ami tipikus, vakon kóstolva is felismerhető itteni karakter. A következő, 2024-es Olaszrizling nagyon alkalmas terrroir-közvetítőnek, hozza a vulkanikus- ásványos stílust és a határozott savszerkezetet, ami az itteni borok sajátja. A zene stílusát az est folyamán végig a borok mellé hangolták Csabáék, a olaszrizling például blues témára inspirálta őket. A harmadik tétel egy cserszegi fűszeres narancsbor volt, mely tíz napot töltött héjon, innen az izgalmas, kicsit vadóc stílus, a hozzá társított zene kellemesen követte a bor karakterét. A fehér blokk végén visszaugrottunk az időben, a 2019-es Narancsoskert utolsó fellelhető palackjait bontották nekünk. Ádám elmondása szerint erről a borról a mindig kritikus borász társa, Zoli is pozitívan nyilatkozott. Mint kiderült, ez az igen ritka pillanatok egyike volt közel tizenöt éves közös munkájuk során. Kísérleti tétel volt ez nekik akkor, mostanra gyógyteás, kamillás, réteges borrá fejlődött, komplex íz- és illatvilággal. 

A második „blokk” a kékszőlőké volt, bevezetésként Ádám kislányáról, Johannáról elnevezett 2024-es kékfrankos rozét kóstoltuk. Követte a 2023-as Kékfrankos vörös, mely könnyed, játékos gyümölcsösségével emelte a hangulatot, zenészeinktől pedig jöttek is mellé a népies elemekkel tarkított, fúziós dallamok. Az olaszrizling mellett Pázmándon a kékfrankos a másik kulcs fajta, ami az itteni terroirt szépen képviseli, az ApróKerteknél is kitüntettet figyelmet kap és nagy jövőt jósolnak neki készítői.

Ívelt tovább felfelé a borsor, a 130 év után feltámasztott történelmi vörös cuvée, a Budai Vörös 2021-es évjárata feszes szerkezetével, eleganciájával bebizonyította, hogy nem véletlenül volt ott a helye egykoron a legnevesebb bécsi vendéglők borlapján. Ennek a bornak az első évjáratából anno egy 100 literes hordónyi mennyiség, 130 palack készült. (bővebben a Budai Vörösről a Borsmenta korábbi cikkjében itt olvashattok: Borsmenta.hu

Gyönyörűen zárta az estét és keretezte a borsort a Borsmenta bikavér tesztjére akkor ál-bikavérként becsempészett 2019-es 3Kert vörös cuvée (kékfrankos, néró, kadarka és csóka). Ez a bor is mérföldkő volt Zolinak és Ádámnak, úgy emlékeznek vissza rá, hogy ez a tétel hozta meg a tudatos borkészítés élményét számukra. Kóstolva még mindig remek formáját mutatja, szívesen ránéznék még pár év múlva, azonban sajnos az utolsó palackok ennek az estének az oltárán lettek feláldozva. Nemhiába. 

A borok, a hozzájuk társított zenei hangulatokkal ott a présház esti fényeinél ráébresztettek arra, hogy igazán nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz. Az ApróKertek borász duója is így gondolja, hálásak, mert az új vendégfogadó terük avatóján együtt voltunk tanúi egy újabb mérföldkövüknek. Mindeközben rájöttem, én is itt töltöm a napjaimat, mégis ritkán állok meg, hogy rácsodálkozzak, hogy mennyire jó csak úgy kiülni a szőlőbe borozni. Azt kívánom, legyen mindannyiunknak több az ilyen pillanat.

Tehát mennyire egyszerű a jó? Nem kell sok a boldogsághoz, csak jó zene, jó szó, jó borok, jó emberek egy csoda helyen, ami a miénk. A jövőben azon leszünk, hogy megosszuk Veletek ezt az élményt itt, Pázmándon.

A Ennyire egyszerű a jó? – Kóstolókoncert Pázmándon bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Az ennek tiszteletére rendezett partyn leleplezték a 18. limitált kiadású pezsgőjüket. Ebben az új Chardonnay és Pinot Noir cuvée-ben minden a 7-es szám körül forog: 70% a Chardonnay aránya a házasításban, 7 g/l cukor a dozázs és 7-es a sav, ami az analitikát illeti. Kóstolva a friss gyümölcsösség mellé igen komoly elegancia társul. 

Vendéglátóink az alkalom fényét egy exkluzív pincesétával emelték a 360 000 palackot rejtő érlelőben. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a methode transvasée eljárás részeként, -ami a Hungaria márka sajátja-, magnum palackban másoderjedő tételeket kóstolhattunk a pezsgőmester, Koczuba Róbert tolmácsolásában. 

A Chardonnay ültetvényemmel pont szemben lévő, pázmándi bio művelésű Zenit tábláról származó, másfél éve seprőn pihenő nyerspezsgő, a most bemutatott Chardonnay-Pinot Noir 9 hónapja érlelődő alapja és egy éppen most kierjedt Irsai Olivér magnumok kóstolása ismét bebizonyította számomra, hogy nem véletlenül szavazunk oly sokszor bizalmat ezeknek a pezsgőknek. Pázmándi borászként pedig ilyenkor büszkén húzom ki magam, ha elhangzik a termőterület neve 😊.

 

Köszönöm a megtisztelő meghívást Hungaria pezsgő!

A fent bemutatott limitált kiadás mellett újdonság a Sauvignon blanc extra dry, az Irsai Olivér Extra Dry, és az alkoholmentes exra dry, melyek napokon belül kaphatóak lesznek a Bortékában és részei lesznek a Boroslány kóstolóknak. Semmi kétségem afelől, hogy fajtajellegükkel, remek sav-cukor egyensúlyukkal hamar belopják majd magukat a bubikedvelők szívébe.

Keressétek őket a Téka polcán, tudjátok, borügyelet mindig van!

A Boldog születésnapot Hungaria! bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Nap mint nap elhaladunk a Szőlőhegyünk mellett, azonban a mindennapi rohanás közepette bele sem gondolunk, hogy igazi kincs van a talpunk alatt. Kevesen tudják, hogy a „hegyet” alkotó kőzetek és a felső, magas mésztartalmú termőréteg is jelentős mértékben hozzájárulnak az itt termő borok minőségéhez.

A Velencei-tó körül nagyjából 410 hektárnyi szőlőtermő terület található, ennek nagyjából 70%-a fehérszőlő. Itt nálunk, a tó közelségének és gyengéd éghajlat kiegyenlítő hatásának köszönhetően, a több fény- és hőigényű kékszőlő fajták is biztonsággal beérnek. Ezért Etyekkel ellentétben -ahol a fehér- és kiváló pezsgő alapborokon van a hangsúly- Pázmándon és a Velencei-tó körzetében komoly és komplex vörösborok is születhetnek.

Tudták, hogy a Velencei-tó körzeti hegyközségünkben működő tizenhat borászat közül hat településünkön található? Viccesen meg szoktuk jegyezni a kóstolóinkon, hogy „Pázmándon minden lakosra átlagosan két borászat jut”.

Nagy Gábor, a nevét viselő Családi Szőlőbirtok tulajdonosa az első borász Pázmándon, aki palackozott bort hozott forgalomba és letette a minőségi borkészítés alapjait. Borász közösségünkben a munkánk során mindig számíthatunk szakmai tudására. A 2014-ben alapított ApróKertek két szőlésze-borásza Schubert Ádám és Veliczky Zoltán a pázmándi szőlőhegyen való munkálkodásban találta meg a boldogságot és a „Maximalizmus a szőlőben, minimalizmus a pincében” elvén, spontán erjesztett, Kárpát-medencei fajtákból készülnek  boraik. Köllő Zsolti a pincészetét 2018-ban alapította, ma már 3,5 hektáron gazdálkodik és gyümölcsös borai sokak kedvencei lettek. Dr. Sobor Dávidot, a Sobor Pince alapítóját ugyan a mindennapjai Budapesthez kötik, a Szőlőhegy lábánál található ültetvényein tevékenykedve kapcsolódik ki. Nála a világfajtákon kívül régi magyar fajtákból készített borokat is kóstolhatunk.  Az Egy bolond hármat csinál bormanufaktúrát két éve hat lelkes fiatal alapította, Nadapon és Pázmándon található területeiken szintén több régi magyar szőlőfajtával kísérleteznek. Boraik olyan frissek és lendületesek, akárcsak ők. A Boroslány Borműhely idén szeptemberben alakult, a legfiatalabb pince, újratelepítés alatt álló közel egy hektáros szőlőterülettel, a csapat egyetlen női borászával.

Erős a pázmándi borász közösség, nem pusztán marketing fogásként használjuk ezt a kifejezést magunkra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy amellett, hogy a mindennapokban segítjük egymást, ezt még egy saját márka, a Könnyűvér is megpecsételi. A közösségi borunk ötödik évjárata már készülőben, húsvétra fog forgalomba kerülni. Ez a kékfrankos alapú, könnyed, gyümölcsös, lendületes vörösbor pincénként, hat féle megfogalmazásban, mégis azonos stílusban kerül majd palackba, hogy frissítő, nyári szomjoltóként kerüljön a borkedvelők poharába. 

Büszkék vagyunk arra, hogy településünkön a borászok nem csak saját pincéjükben, kóstolóikon tudnak bemutatkozni, hanem két borgasztronómiával foglalkozó vendéglátóhely is aktívan tesz az ismertségükért. A Bálint Borárium minőségi konyhájával, színes kulturális programjaival, a helyi borok iránti elkötelezettségével, boros rendezvényeivel és a tulajdonos-házigazda Bálint György kifogyhatatlan ötleteivel több, mint tíz éve van velünk, értünk a Hegyen.A tavaly szeptemberben nyílt Boroslány Bortéka borszaküzlet pedig – ahol a helyi borászok teljes kínálata elérhető – többek között tematikus borkóstoló-estekkel várja vendégeit a Széchenyi utcában.

Borász közösségként folyamatosan együtt gondolkodunk, tervezünk, abban bízva, hogy borkulturális események szervezésével színesíteni tudjuk községünk mindennapjait. Érdemes követni közösségi média oldalainkat, ahol első kézből tudnak értesülni az újdonságainkról, eseményeinkről.

Örülünk, ha keresnek bennünket, ismerkednek borainkkal, biztos vagyok abban, hogy színes palettánkról minden borkedvelő meg tudja találni a kedvencét… Ha esetleg ez még nem történt meg, ígérem segítünk megtalálni. Legközelebb pedig a borászatok részletesebb bemutatásával jelentkezünk.

A Pázmándi bor, pázmándi borász közösség bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Egy napsütéses délutánon a Nemzetközi Ezerjó Nap „anyukájához” Csetvei Krisztihez ugrottam át egy kis pince- és szőlőskert látogatásra. Kíváncsi voltam arra, hogy honnan jött az ötlet, mi volt a kiinduló pont ahhoz, hogy egy szőlőfajta, amelynek 2020. május 16-ig nem volt hivatalos ünnepe a naptárban végül egy saját napot és egy hónapnyi figyelmet kapott. Érdekelt, hogy hogyan működik egy borvidéki szintű összefogás, három év alatt hogyan fejlődött a kezdeményezés, illetve mi várható a jövőben?

Kriszti elmesélte, hogy a pandémia „belassulós időszakában” több ideje volt ötletelni, ekkor fogalmazódott meg benne a koncepció és indult is a megvalósítás. Borász kollégáiban partnerre talált az elképzeléséhez, mely egy olyan pincészetenként egyedileg és rugalmasan alakítható- és kommunikálható aktivitás- ami akár egész hónapig tartó akciók, megjelenések, rendezvények, kóstolók formájában valósulhat meg. Úgy tűnik sikeres a kezdeményezés, mivel évről évre egyre több pince kapcsolódik a programsorozathoz.

Megtudtam, hogy a borászok célja a fajta megismertetésén és népszerűsítésén túl az, hogy az Ezerjóhoz kapcsolódó régi sztereotípiákat eloszlassák és „ezer arcát” és a benne rejlő lehetőségeket több stíluson keresztül megmutassák. Szeretnék megmutatni a világnak, hogy ez a szőlőfajta másként viselkedik pezsgő alapanyagként, kései szüretelésű tételként, más illat- és ízjegyeket mutat acéltartályban, hordóban, amfórában. Ezt a sokszínűséget Ti is meg tudjátok kóstolni, ha beszerzitek az Ezerjó Nap közösségi borcsomagját, melyben az alábbi tételekből áll:

– Csetvei Pince, Raw/ka Ezerjó, amforás, száraz, 2022

– Eisenberger Pince, Ezerjó, reduktív, félszáraz, 2022

– Spontán Pince, Ezerjó, hordós, száraz, 2021

– Paulus Borház Mór, Ezerjó, reduktív, száraz, 2021

– Végh-Tomcsik Családi Birtok, Ezerjó, hordós, száraz, 2020

– Frey Pince Mór, Ezerjó, töppedt, édes, 2018

Kriszti szerint még az út elején vannak és folytatják új ötletekkel, kezdeményezésekkel a fajta népszerűsítését. Ő is a lépésről-lépésre való építkezésben hisz (csodás pincéjüket-vendégfogadó terüket is tizenkét éven át újították fel, szépítették) úgy látja, hogy évről-évre ismertebb az esemény és szép lassan beérik a munkájuk gyümölcse, mivel egyre több borkedvelő látogat el ide. Továbbra is fáradhatatlanul kóstoltat, népszerűsít, szervez, ötletel, miközben anyukaként, feleségként is helyt áll. Saját tapasztalatból tudom, hogy mindezeket nem lehetséges egy stabil háttér nélkül megvalósítani. Mesélt nekem arról is, hogy minden törekvésében lelkesen támogatják családja és kollégái. Ez a fajta kiegyensúlyozottság érződik nála akár a szőlőben sétálunk, akár a pince csendes homályában beszélgetünk. Számomra nagyon inspiráló a személyisége, lendülete, szőlőhöz, borkészítéshez, közösségépítéshez való hozzáállása. Beszélgetésünk során kiderült, hogy sok közös van bennünk. Tudom, és mondtam is neki, hogy nem utoljára kerestem fel őt, hiszen idén ősszel 700 darab kis Ezerjót fogok telepíteni, így remélem alkalmunk lesz majd összevetni a pázmándit a mórival.

Ha véget ér majd a fajtának szentelt hónap, azután sem maradtok Ezerjós élmények nélkül, hiszen hét pincészet szervezésében a We love Mór outdoor borpiknik sorozat következő rendezvényén is kóstolhattok majd csodás borokat, 2023.06.10-én a Mór és Csókakő közti kerékpárút mentén borospohárral a kézben kirándulva. Ugye Ti is jöttök?

A közösségi ezerjó borcsomag rendelhető a https://csetveipince.hu/product/kozossegi-ezerjo-borcsomag/ oldalon, vagy itt Pázmándon is megvásárolhatjátok nálam a Bortékában 18 999 Ft-ért.

Minden további információt megtaláltok a: http://ezerjonap.hu/  honlapon.

A Boldog Ezerjó Napot! bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Április 14-én pénteken a 2022-es évjáratról és új boraikról mesélt Ádám és Zoli Velencén a Groenk Deliben. A tőlük megszokott nyíltsággal, lazasággal válaszoltak a kérdésekre, a borkóstoló végül kötetlen beszélgetéssé alakult.

Megtudtuk, hogy immár majdnem két és fél hektárt művelnek, „apró”, különböző talajadottságú szőlőskerteket, vigyázva, kíméletesen, a természettel való együttműködés jegyében. Évente 5-6000 palackot hoznak forgalomba két alkalommal, ezúttal a tavaszi, rövid érlelés után forgalomba hozható borokkal ismerkedtünk meg.

A szőlészet egy átlagos évben sem egy kiszámítható műfaj és a változó- egyre inkább szélsőséges irányba eltolódó éghajlati hatások- kikényszerítik a borászokból az erre való reagálást. Így születnek az izgalmas, kísérleti tételek, figyelve arra, hogy úgy kössünk kompromisszumot, hogy közben önazonosak maradjunk. Ádámék is erre törekedtek, amikor a 2022-es szüret dobott nekik pár pontos labdát….

Pét Nat 2022

Az este a 2022-es évjárat szülte tétellel, a pét nat-tal (pétillant naturel=természetes gyöngyöző) indult. 2,2 bar nyomással, finom, tartós buborékokkal, kirobbanó, tiszta gyümölcsösségével igazi nyári szomjoltó lenne, ha volna még belőle…Összesen 250 palack készült, melynek nagy része már el is fogyott. A „gyalogpezsgő” egy kísérleti tétel, melyet az alapanyag és az évjárat (szerintem szerencsés) együttállása alakított így, ugyanis egy nagyjából 3000 tőkés új telepítésű kékfrankos parcella szűztermése eredetileg rozénak indult, de a fiúkat a kísérletező kedvük nem hagyta nyugodni és megszületett a pince első buborékos tétele.  Nem csak a magam nevében mondhatom, hogy várjuk a folytatást…

Rebeka 2022

„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek…” Kassai Lajos -áll a címkén lévő idézeten. Ádám nagyobbik lányáról elnevezett fehér küvével, a Srácok Pázmánd szőlőhegyi tradícióját kívánják feléleszteni. „Titkos fehér küvé” melyben nem is az a lényeg, hogy mely szőlőfajták alkotják (3 fő alap fajta és egy idős, vegyes ültetvény egybeszüretelt terméséből) hanem a cél az, hogy a pázmándi karakter jelenjen meg benne. Ez az üzenet átjön kóstoláskor, jó ivású, egyensúlyos, igazi terroir bor.

RnR 2022

A két rizling találkozása egy borban, rajnai kétharmad, olaszrizling egy harmad arányban. Mindkét fajta jól érzi magát Pázmándon, az itteni viszonyoknak köszönhetően a penge savkészlet mellett ott az elegancia is. Zoli legkedvesebb fajtája az olaszrizling, elárulta azt is, hogy a rajnai nem kifejezetten a kedvence, de együtt viszont jól működnek. Igazat adok neki, tartalmas a korty, szép a harmónia a pohárban, komoly fehérbor.

Johanna 2022

A kicsi lánynak ajánlott bor, aki azt kérte apukájától, hogy a rózsaszínt nevezze el róla. Egyedi, a rozépiacon „tájidegen” stílusú, gazdag bor. Minden klasszikus rozé készítési elv ellen megy, hisz teljes érettségben szüretelt kékfrankos az alapanyag, az átlag pár óra helyett tovább tartották héjon, spontán erjedt, nincs tükrösre derítve és szűretlenül került a palackba. Tetézve a „bajt” még hordóban is volt (3-6 hónapot használt hordóban). Akinek nem idegen egy szűretlen rozé kóstolása, annak a stílus egy új arca mutatkozhat meg, egy gazdag, rétegzett, izgalmas íz- és illatvilággal.

Könnyűvér 2022

A pázmándi közös vörös negyedik évjáratának közös bemutatója május 13-án lesz majd, azonban ezen az estén a szerencsések már kóstolhatták a Aprókertek új Könnyűvérét, melyben ismét a domináns kékfrankos mellet a Néró és -ismételten évjárati indokoltság miatt- egy csipet cabernet sauvignon került. Hozza a kötelezőt, kirobbanó gyümölcsösség, lendületes savak, igazi bomba nyári vörös.

Budai Vörös 2021

Zoli 10 éve részt vett egy borkóstolón Szentesi Józsefnél, ott hallott először arról a régi híres magyar vörösbor házaításról, ami felkeltette érdeklődését. Ott kóstolta először a házasítás alapját képező csókaszőlőt, mely nem hagyta nyugodni. Telepítés, kísérletezés után végül három éve Ádámmal feltámaszották, és elsőként a 19. század után ismét megalkották a Budai Vörös nevű házasítást. A csókaszőlő mellett a kadarka felel a fűszeres eleganciáért, nagyon íz- és illatgazdag bor, melyben a két szőlőfajta remekül kiegészíti egymást. Figyelmesen kóstoljátok, a régi időkről mesél annak, aki meghallja…   

Néró 2021

A sort a 2021-es Néró zárta, mely kettős hasznosítású szőlőfajta, mint csemegeszőlőként, mint borszőlőként megállja a helyét. Tudtátok, hogy ebből a szőlőfajtából készített borban tízszer annyi rezveratrol található, mint az átlag kékszőlő fajtákban? Ez az az anyag, mely a vörösbort mértékletes fogyasztás mellett értisztító hatása miatt egészségünkre jótékony hatásúvá teszi.

Saját megfogalmazásuk szerint ez egy igazi „kandallóbor”, komoly beltartalommal. Ha leülünk kortyolgatni, lesz min elmélkednünk. Gyümölcsös, elegáns, burgundiai stílussal, szűretlenül került a palackba. Aki kedveli az olasz primitvo (vagy USA zinfandel) borokat annak jó hírem van, Pázmándon is megtalálja a számítását, ha ezt a bort veszi le a polcról.

Ősszel is lesz Aprókertek évjárat bemutató, ekkor érkeznek majd a hosszabb érlelést igénylő újdonságok. Érdemes figyelni az Aprókertek híreit, gyertek, keressétek a boraikat!

A Nofilter- ApróKertek évjáratbemutató 2022 bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Saját pincéjében a legkorábbi évjáratú boraiból már csak elvétve akad, azonban egyik legrégebbi törzsvásárlója évről-évre megőrzött belőlük egy-egy palackot és egy rendhagyó kóstolón bepillantást engedett gyűjteményébe. Izgatottan vártam az alkalmat, hiszen Gábor sem kóstolta mostanában ezeket a borokat. Felvetődött bennem, hogy a reduktív, technológiailag kifogástalan, ízben és illatban is gyümölcsbomba fehérek, illetve a szintén gyümölcsösséget előtérbe helyező (de azért igen komoly beltartalommal bíró) vörösek vajon kiállták-e az idő próbáját?

A legkorábbi kóstolt évjárat a 2010-es sauvignon blanc akkori nevén a „Szingli” volt. A színe majdnem mint újkorában, sőt mi több, a palackozáskor hozzáadott minimális szénsav is ott volt a kortyban. Az illat már oxidatív jegyeket hozott, az ízben azonban ott volt a fajtajelleg.  Hasonlóképpen szerepelt a 2012-es „ZEN” zenit. Szintén illatban zárkózott, ugyanakkor izgalmas, eredeti karakterének érettebb verzióját kóstoltuk. A gondos tárolásnak köszönhetően a fehérekben is ott volt az egykori stílus, annak ellenére, hogy az illatban nem az eredeti virágos, gyümölcsös jegyeket mutatták, ízükben ott voltak a gyümölcs aromák.

Ezután három rajnai rizlinget kóstoltunk egymás után, 2011, 2013 és a jelenleg futó 2020-ast. A legidősebb, a hosszú palackos érlelésnek köszönhetően erőteljesen mutatta a „petroltone-t”, a fajta gázolajra emlékeztető illatjegyét, melyet a TDN (1,1,6-trimethyl-1,2-dihydronaphthalene) nevű vegyület jelenléte okoz. A 2013-as kevésbé volt ennyire „keroziosan” fajtajelleges, de összességében azt gondolom, hogy a borok gazdag beltartalmuknak köszönhetően szép érési folyamaton mentek keresztül.

A vörösök időtállósága igencsak meglepett. 2010-es volt a legidősebb kóstolt tétel, egy „Basszus” küvé (Gábor egykori zenekarában ez volt a hangszere, innen az elnevezés) cabernet sauvignon, kékfrankos, pinot noir házasítás, még bíboros(!) reflexekkel és meglepő gyümölcsösséggel.

Házigazdánk egy külföldi tétellel, a spanyol Bassus nevű borral kedveskedett nekünk, mely a Bodegas Hispano Suizas pinot noir-ja (D.O.P. Utiel-Requena), agyagos, meszes talajról, kontinentális klímáról származó 2010-es száraz vörösbor, igazi érdekesség volt a sorban.

Gábor három cabernet sauvignonjával zártuk a sort, a 2011, 2013 és 2016-os évjáratokból. Mindegyik érett alapanyagból, már aszalt- és lekváros piros bogyós gyümöcsös jegyekkel hízelegtek nekünk. A hordós érlelés finoman fűszerezte a borokat, az utána következő palackos érlelés során pedig gyönyörűen összesimult a szerkezet és szépen gömbölyödött a tanninszerkezet (itt jegyzem meg, hogy ez a vörösboroknál csak fenolosan érett szőlő esetében lehetséges). A cabernet sauvignon fajta sajátja a testesség és a nagy beltartalom, érlelhetőség, ezekben a borokban tíz év elteltével is bőven van még érlelési potenciál.

Számomra a kóstolt vörösek bebizonyították, hogy Gábor ezzel a műfajjal is mesterien bánik, borai időtállóak, megdöbbentően jó formában vannak tíz év elteltével is. Reménykedem benne, hogy ezen az élményen felbuzdulva idővel majd évről-évre látni fogunk tőle ezekhez hasonló nagy borokat.

Jó kis időutazás volt, hálásan köszönöm, hogy részt vehettem a kóstolón, ilyen tényleg egy életben csak egyszer van…

A Egyszer egy életben…Nagy Gábor Családi Szőlőbirtok retrospektív bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Az írással kapcsolatos első szárnypróbálgatásaim tavaly tavasszal kezdődtek, először még félve pályáztam egy borszakmai cikkíró versenyre, amit végül megnyertem. A Hungarianwines.eu Hungarian Web Wine Writing felhívására már bátrabban küldtem az anyagomat. Itt a szakmai zsűri ítélete mellett a végső győzelemhez a családom, barátaim, ismerőseim hatalmas támogatása segített, melynek egyik díja egy magyar borvidékeket felölelő bortúra volt, ahol három napon keresztül a világ minden tájáról érkező neves borszakírók és kiváló magyar szakemberek társaságában utaztunk borvidékről borvidékre.

Budapesten a Felix Kitchen & Bar-ban egy ebéd során lehetőségünk volt megismerkedni útitársainkkal, külföldi vendégeink pedig elkezdtek ismerkedni a magyar gasztronómiával, ugyanis hagyományos magyar fogásokat kóstoltunk fine dining minőségben egy kis kortárs csavarral, Czinki Tamás Master Sommelier által a menühöz hangolt borsorral.

A fővárosból egyenesen Tokaj felé vettük az irányt, ahol a Béres Szőlőbirtokon töltöttük a délutánt.  A 2022-ben 20 éves fennállását ünneplő birtokon Regéczy-Béres Melinda és Regéczy Dávid fogadtak bennünket a 2018-as Béres Tokaji Brut Nature hárslevelűből készült pezsgőjükkel, ami a 24 hónapos seprőn tartásnak (is) köszönhetően csodás élmény volt. Családi emlékeik, értékeik megőrzéséről, ezek borkészítéssel való összehangolásáról nagy lelkesedéssel és odaadással meséltek nekünk. A családi örökség tiszteletének egyik nagyon kedves megnyilvánulása a nagypapa (Id. Dr. Béres József a Béres Csepp megalkotója) régi borkészítéshez használt eszközeinek és fényképeinek szentelt kis kiállító hely. Különös varázsuk van a család idős birtokon álló egykori diófájából készíttetett szobroknak, (az egyik a Magita legendát ábrázolja) melyek a pincét díszítik, méltó emléket állítva a múlt egy darabkájának. Pazar borsorral zártuk a pincetúrát, 12 plusz 1 tétellel kedveskedett nekünk Dávid és a főborász Jarecsni János. A brut nature pezsgőtől indulva több száraz tétellel, majd kései szüret, 5, 6 puttonyos aszúk, végül az esszencia zárta a sort. A plusz egy tétel volt számomra az egyik kedvenc, egy 2013-as kései szüretelésű sárgamuskotály, ami nem hordóban tertott bor, egészfürtös préseléssel készült és 207 g cukor mellett remek savakkal, kiváló kondícióban fügés és karácsonyi fűszeres karaktert hozott.

Mi magyarok ismerjük és természetesnek vesszük Tokajt és a tokaji borok jelenlétét, külföldi vendégeink rácsodálkozása, érdeklődése számomra is egy kicsit friss szemléletet adott. Igyekeztem az ő szemüvegükön keresztül is kvázi „idegenként” nézni a pincészetek és a borvidékek bemutatását. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen kérdések foglalkoztatják őket, milyen előzetes információik vannak a magyar borvidékekről, borokról.

Ilyen szempontból is tökéletes volt a körút felépítése, a nagy múltú, világhírű borvidék után egy fejlődő borvidéken, a Mátrában folytattuk a túrát. Nem csak a borvidék keresi a kitörés lehetőségét és hangját, hanem az a fiatalos lendülettel működő borászat, mely 2016-ban jelent meg a borvidéken. A Dubicz Pincészetnél Dunai Betti mutatta be az 1906-ban épült Borpalota (2003 óta ők a tulajdonosai) fejlesztési terveit, jelenlegi működését és a megújulásuk koncepcióját. A mátrai borvidék adottságaihoz igazított új borcsalád egy ütős címkesorozattal és tűpontos marketing- és üzleti tervvel, Betti lenyűgöző lendületével igazán jó példa volt egy borászat megújulási folyamatába való betekintéshez. Izgalmas feladat ez és nem utolsó sorban a kóstolt borok is tiszták, izgalmasak és lendületesek voltak.

Északról délre indultunk a második napon, a Koch Borászatnál Koch Pálma várt bennünket zseniális, szűretlen, Chardonnay extra brut methode traditionnelle pezsgőjükkel. Jó volt megismerni a Hajós-Bajai borvidék pezsgős oldalát, azt, hogy ez a vidék is mennyire alkalmas ehhez a stílushoz. A pincészetnél zajló tervekről, a generációváltás, generációk egymás mellett való munkálkodásáról, továbbá villányi projektjükről is mesélt Pálma, miközben a tíz tételes borsort kóstoltuk. Számomra az egyik legérdekesebb a saját maguk által kifejlesztett technológia, a „boldog szőlő” szőlőművelési mód, mely során a sylvoz művelésre jellemző szálvessző lekötés után a vegetációs időszakban a szőlő szabadon nőhet és tetszőleges irányba kapaszkodhat a támrendszeren, nagyméretű, szellős lombfalat kialakítva. Szüret előtt egyszer csonkázzák az ültetvényt, ezzel is sok kézimunka erőt takarítanak meg. Pálma elmondása szerint ez a módszer náluk bevált, egészségesek és erősek az ilyen módon nevelt szőlőtőkék.

Az út végállomása a borszakíró verseny díjátadó helyszíne, Pannonhalma volt, ahol a Hungarian Gettogether rendezvényen kiváló pincészetekkel egy sétáló kóstolón eltöltött délután-este tette fel a koronát erre a pár napra. Közel húsz pincészet legszebb tételeivel kényeztette a vendégeket. A francia borok világába a Les Grands Chais de France csoport külföldi kiállítóként izgalmas kínálattal adott bepillantást. Magyarországon egyre több borvidéken jelenik meg borvidéki összefogásként a közösségi bor, ezen a rendezvényen bemutatkozott a #Neszmély. A márkához hat pincészet csatlakozott, megismerkedhettünk a közös fehérbor karakterével és az összefogás koncepciójával.

A házigazda Pannonhalmi Apátsági Pincészet kóstolóval egybekötött pincesétával kedveskedett a résztvevőknek. A kitelepült pincészetek lenyűgöző tételeket kínáltak a vendégeknek, többek között lehetőségünk volt a bortúra során a meglátogatott pincészetek képviselőivel újra találkozni valamint újakat megismerni és új kedvenc borokat találni. Az est folyamán fény derült arra, ki is DJ Prof. I.T., aki bakelitlemezekről igazi nyáresti lazulós talpalávalót biztosított számunkra. Igazi nyáresti csúcs gasztro élménnyel lettünk gazdagabbak.

Az est folyamán a kategória győzelem mellett abszolút győztesként a fődíjat is átvehettem, ami egy spanyolországi út volt, melyről a következő két cikkemben számolok majd be.

Folytatása következik…

A Ilyen volt 2022. 1. rész bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

Megtudtuk hogyan jutottak el 2014-től, az első 250 palackos mennyiségtől napjainkig, hisz most már nagyjából 9000 tőkéről 5000 palackot töltenek le. Mindeközben hogyan változott a gondolkodásmódjuk és hogyan fogalmazódott meg bennük a közösségben való szerepük és a közösség felé való fordulás igénye. Meséltek szőlőfajtákkal tett kísérleteikről, a házasítások arányainak tudatos, olykor intuitív összeállításáról.

A borok még mindig jó kondícióban voltak (mennyiség ugyan nincs már belőlük), azonban még volt bennük minimum 2-3 éves érlelési potenciál. Szépen kikóstolható volt az egyes évjáratoknál a fajtaösszetétel módosulása, szép példákat láttunk arra, hogy hogyan lehet némi arány változtatással a bor eleganciáján finomhangolni.

Nem maradtunk meglepetés nélkül sem, megkóstoltuk a pince zászlósborát, a Budai Vöröset, melynek történetéről érdemes böngészni az Aprókertek honlapját.

Az est másik meglepetése egy kísérleti tétel volt, egy kékfrankos Pét Nat, melyről hamarosan beszámolunk, közönségkedvenc-gyanús, izgalmas tétel lett.

Beszéltünk arról is, hogy a folyamatos tanulás, a fejlődés része, hogy a borász keresi a hangját, folyamatosan formálódik a saját stílus. Az út elején az ember sokszor inkább saját magának szeretne megfelelni, ehhez adott lehetőségként a technológia, a borász tapasztalata, tudása, továbbá ott van az évjárati hatásoknak kitett alapanyag is. Az évek során bejön a képletbe a közönség ízlésének, elvárásának való megfelelés (aki ezt figyelembe veszi) és így ebben a mátrixban próbálja a borkészítő még jól is érezni magát.

Ádám konklúziója volt az est végén az útravalónk, amivel én is teljes mértékben azonosulni tudok: „Ha 350 évig élnék akkor sem unnám meg…”

A Vörös küvék (r)evolúciója- avagy az individualizmustól a közösségi lét felé… bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

A Velencei-tavi Körzeti Hegyközség neve ritkán szerepel a bormédiában, mondhatni felfedezetlen terület, noha mind geológiai, mind történelmi szempontból nagy múlttal rendelkező, egyedülálló hely, borászati szempontból pedig igazi kincseket rejt magában.

Az Agárd, Gárdony, Kápolnásnyék, Velence, Pázmánd, Nadap, Pákozd és Sukoró szőlőtermő területeit magában foglaló körzet nagyjából 370 hektár. Az Etyek-Budai borvidék része, azonban talajtani szempontból különálló egység, hazánkban egyedülálló kőzettel és geológiai formákkal. A területen termesztett szőlő 70%-a fehér, 30%-a kékszőlő.

Fő termesztett fajták a teljesség igénye nélkül: zöld veltelini, sauvignon blanc, chardonnay, rajnai rizling, olaszrizling, zenit, zengő, cabernet sauvignon, cabernet franc, pinot noir, merlot, kékfrankos, kadarka. Egyes borászok már rég elfeledett Kárpát medencei fajtákat telepítenek, ha személyesen felkeresitek őket, sehol máshol nem kóstolható borokkal találkozhattok.

A Velencei-tó huszonhat négyzetkilométeres vízfelülete télen fűti, nyáron hűti, így kiegyenlíti a tó környéki szőlőültetvények mikroklímáját.

A területről általánosságban elmondható, hogy a körzetben a karbon kori gránit alapkőzet, az andezites, pirofillites vulkanikus kőzetek és a Pannon-tenger üledékeként lerakódó lösz egyaránt jellemző. A felső talajréteg mésztartalma igen magas, emiatt a környék boraira egységesen jellemző a karakteres savszerkezet, a meszes talajnak, valamint a szeles időjárásnak köszönhetően melegebb évjáratokban is jól megőrződnek a savak a borokban.

Fotó: Pázmánd, Zsidókőhegy, sziklák, saját fotó

Nem csak a poharunkban érdemes felfedezni a környék ásványait, túrázás közben érdemes felkeresni a „magyar Stonhenge”-nek is nevezett felszíni formákat (pl. Ingókövek, Likas-kő, Gyapjas zsák, Pandur-kő, Oroszlán-kő…). Ezek a kőmonstrumok a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi területen találhatóak és könnyed gyalogtúrával megközelíthetőek.

Az itteni borkészítés története ősidőkre vezethető vissza. Egy Nadapon feltárt kincslelet részeként, egy bronzkorból származó borfogyasztáshoz használt madaras szűrőedény is bizonyítja, hogy ezen a tájon komoly múltja van a borkészítésnek, borfogyasztásnak. Már az etruszkok és a rómaiak is gazdag borkultúrával rendelkeztek, ehhez kapcsolódik a szintén Nadapon talált, kr.u. II. század első feléből származó, hálaadó fogadalmi oltárkő (Liberalia oltárkő – az élvezetek istene – Liber és felesége Libera istennő tiszteletére).

A törökök betöréséig virágzott a szőlőtermesztés a vidéken, melyet a pusztítás után az itt élők újra feltámasztottak. A középkortól a XIX. századig több úti krónika is méltatja az itteni borok magas minőségét. Ekkoriban a szőlőterületek nagy része az egyházhoz tartozott.

A Velencei-tavi borok a XIX. század elején az angol királyi haditengerészet ellátmányának részét is képezték. A sukorói lankákon termett borok magas minőségüknek köszönhetően jól szállíthatóak voltak.

A világ szőlőültetvényeinek nagy részét az 1860-as évektől elpusztító szőlőgyökértetű, a filoxéra az itteni területeket sem kímélte, a kártevő pusztítását egyedül a pákozdi Külső szőlő vészelte át. Ennek az ültetvénynek a vesszőit használták a gazdák az újratelepítéshez, illetve ekkor kerültek betelepítésre az egykor itt hagyományos szőlőfajták helyett a világfajták.

Kápolnásnyék szülötte, Vörösmarty Mihály számára nem egyszer volt menedék a velencei présháza, ahol egyes források szerint a Szózaton is dolgozott. Szenvedélyes kertész és borkészítő volt, egy időben pedig a pezsgőkészítéssel is megpróbálkozott (állítólag kevés sikerrel).

Kevesen tudják, hogy Velencén a XX. század elején pezsgőgyár működött, mely egyik terméke világsikert is elért. Ez volt Belatiny Artúr Domino Sec pezsgője, mely az 1900-as párizsi Világkiállításon aranyérmet kapott.

Napjainkban a borászatok változatos birtokmérettel (féltől akár a 100 hektárig) főként családi gazdaságként működnek Az itteni borkészítők különböző stílusa hozzájárul ahhoz, hogy az idelátogatók közül mindenki találjon az ízléséhez közelálló bort. Mind a kézműves, minimális beavatkozással bort készítő, az amfórával kísérletező, a tűpontos szerkezetű, káprázatosan gyümölcsös, reduktív stílusra hangsúlyt helyező és az őshonos kárpát-medencei szőlőfajtákkal foglalkozó borász is hozzájárul a rendkívül színes borpalettához. Pázmándon például készül újra az egykor a monarchia idejében népszerű vörösbor, a Budai Vörös mely hagyományosan kadarka és csókaszőlő házasítása.

A körzet talaja és időjárása ideális akár a pezsgőkészítéshez szükséges magas sav-, és alacsony alkoholtartalmú alapborok készítéséhez is. A pezsgőkészítés napjainkban már nem csak az etyeki körzetben jellemző, a Velencei-tóhoz közeli területeken is megtalálhatóak a méthode traditionnelle módszerrel (hagyományos, palackban erjesztett) készült, kézműves tételek.

Feltűnőben van egy új, harmincas évei közepén járó borász generáció, akik mondhatni visszataláltak a szőlőműveléshez, élvezik a természetben való munkát, céltudatosan, nyitottan, friss szemmel néznek a világra és meglátták a borvidékben rejlő még kiaknázatlan lehetőségeket. Közéjük tartozom én is, és a sok éve itt munkálkodó tapasztalt borászokkal karöltve, azért dolgozunk nap mint nap, hogy közösen megmutathassuk a nagyközönségnek borainkat.

Közösségként működünk, így adódott az ötlet, hogy ez egy borban is testet öltsön. Magyarországon több borvidéken jelen van a közösségi bor, mint önálló termék. Ez a figyelemfelkeltő, borászokat összefogó borkategória már a Velencei-tónál is kóstolható.

Pázmándon öt borászat idén már a harmadik évjáratát mutatta be a „Könnyűvérnek”, mely egy nyári, gyümölcsös karakterű, könnyed stílusú vörös házasítás. Ebben a borban a közösen kiválasztott kötelező fajta, a kékfrankos a domináns (minimum 60% kell legyen), melyhez a készítő borász egy általa tetszőlegesen választott fajtát házasít. A tartályban erjesztett kékfrankoshoz az egyes változatoknál szintén tartályos iskolázású cabernet sauvignon, merlot, néró és pinot noir kerül.

Ha kedvet kaptatok és felkeresnétek a borászatokat, a vidéket akár kerékpárral kirándulva is bejárhatjátok, a nemrégiben átadott Budapest – Balaton kerékpárúton tekerve, vagy önálló túraként a Velencei-tavat megkerülve. Ez a túra nagyjából 30 km hosszú, kényelmesen akár kezdők számára is 3-3,5 óra alatt teljesíthető.

A tó természeti szépségeit akár a vízen is felfedezhetitek, a Velencei-tavi hajózás programkínálatában naplementés, borkóstolós hajótúra is megtalálható az izgalmas vízitúrák mellett.

A kirándulások fáradalmait a környék bűbájos vendégházaiban vagy tóparti szállodáiban pihenhetitek ki. A környék gasztronómiája is rohamosan fejlődik, a lelkes, igazi szenvedéllyel dolgozó házigazdák helyi termelőktől származó vagy akár a saját konyhakertben termesztett alapanyagból készülő házias ételekkel és helyi borokkal várnak. Hozzájuk betérve megtapasztalhatjátok az igazi nagybetűs Vendéglátást.

Egyre több termelői piacon találkozhattok családi gazdaságok és helyi kistermelők portékájával, a méztől a vegyszermentes zöldségeken, sajtokon és saját termesztésű gyümölcsökből készített lekvárokon át egészen a kozmetikai termékekig. Tapasztalni fogjátok majd, hogy a magas minőség mellett a készítőik szíve-lelke is ott van ezekben.

Ha van kedvetek még többet megtudni rólunk, megkóstolni a borainkat, keressetek, ha segíthetek boros vagy turisztikai ajánlás kapcsán! Szeretettel várunk Titeket!

Felhasznált (és ajánlott 😊) irodalom:

https://pazmandibor.hu

https://csodalatosmagyarorszag.hu/hirek/itthon/pakozdi-ingokovek-300-millio-eves-paratlan-granit-sziklak/

https://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/vedett-teruletek/adonyi-termeszetvedelmi-terulet/pakozdi-ingokovek-tt

25 éves a Szent Benedictus Borrend, Jubileumi kiadvány, Velence
Szerkesztette: Kupi László, Monocopy Nyomda, Mosonmagyaróvár,2018

Nadap története, Kupi László, Kornétás Kiadó, Pannónia Nyomda Kft., 2021

Kápolnásnyék története, Kupi László, Kornétás Kiadó (második, bővített kiadás) Séd Nyomda Kft. 2017

https://www.aprokertek.hu/a-budai-voros-rol/

A Az ugródeszka szélén: Velencei-tavi borok bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.

2021 júliusában ellátogattam arra a francia borvidékre, ahová a pezsgők iránti rajongásom miatt már régi vágyam volt eljutni. Az élmény minden várakozásomat felülmúlta. Az utazással az volt célom, hogy az eddigi ismereteim nyomán felfedezzem ennek a területnek a tulajdonságait, első kézből szerettem volna élményt, tudást kapni. Jártam „fancy” háznál, growernél, valamint nem francia alapító család tulajdonában lévő, de klasszikus világmárkának számító pezsgőháznál is.

„Champagne only comes from Champagne, France” azaz Champagne csak Champagne-ból jöhet, ez azt jelenti, hogy kizárólag az 1927-ben kijelölt (kb. 27 500 hektár) AOC területén belül termelt alapanyagból, a jelenleg 7 engedélyezett szőlőfajta felhasználásával készített méthode traditionnelle eljárással készített pezsgőt nevezhetjük így. A régióban minden zsebkendőnyi helyet kihasználnak a szőlő termesztésre, hiszen a fenti szabályozás miatt továbbiakkal nem bővíthető a szőlőtermő területek mérete.

A talaj meszes, krétás, helyenként kimmeridge-i márga, jó víztartó képességgel. Az éghajlat részben óceáni, részben kontinentális, hűvös, a viszonylag kiegyenlített hőmérséklettel kiváló adottságokkal bír az alacsony alkohol- de magas savtartalmú alapborok készítéséhez. Ott jártunkkor a legmelegebb napon 22 fok volt, míg itthon nagyjából 35.

A szőlő termesztésekor nem csak a termeszthető szőlőfajtákat határozták meg (Chardonnay, Pinot Noir, Meunier, Pinot Blanc, Pinot Gris, Arbane, Petit Meslier), hanem a művelési módot (alacsony kordon maximum 1-1,2 m sortávval, a tőkesűrűséget (kb. 8.000 tőke/hektár) és a metszésmódok alkalmazását- melyeket 1938-ban vezettek be- (Taille Chablis- chardonnayhoz, Cordon de Royat, Guyot-egyes és kettes, valamint Vallée de la Marne-melyet csak a Meunierhez alkalmaznak).

Párizstól nagyjából 120 kilométerrel északkeletre fekvő Épernay városa a régió egyik központja, az UNESCO Világörökségi helyszínné nyilvánított Avenue de Champagne (Champagne sugárút) pedig otthont ad a legnagyobb pezsgő házaknak. Ide bárki foglalhat pincetúra, vagy kóstoló időpontot (érdemes ezt utazás előtt előzetesen megtenni) vagy ha erre nincs lehetőségünk, bármikor beülhetünk a házak saját champagne bárjaiba egy-egy tételt megkóstolni.

Az első előre egyeztetett pincelátogatásunk Reimsben a Veuve Clicquot háznál volt, ahol olyan szerencsésen foglaltunk időpontot az angol nyelvű túrára, hogy a túravezetőn kívül ketten voltunk, így kötetlenül tudtam kérdezni mindenről, ami érdekelt.

A túra informatív és interaktív, tablet jár minden látogatónak, így teremről-teremre haladva az elmondottakon kívül még több információt tudhatunk meg. Nem kizárólag vizuális elemekkel kápráztatják el a látogatókat, hanem az érzékekre is szeretnének hatni. Számomra az egyik leginnovatívabb élményelem az volt, hogy a három fő szőlőfajta illatát film vetítésével együtt úgy mutatták be, hogy a vetített kép alá elhelyezett hordókból finoman bepermetezték az illatokat a terembe.

A körülbelül másfél órás séta során megismerkedtünk a ház történetével, a szőlőtermő területek adottságaival, a champagne készítés technológiájával, valamint a jelenről, jövőről is megtudhattunk pár érdekességet. Többek között túravezetőnk mesélt arról a felfedezésről, mely során 2010 júliusában a Balti-tengeren norvég búvárrégészek egy kb. 60 méter mélyen lévő hajóroncsban 168 palack ital közt 47 palack Veuve Cliquot palackot is találtak, melyek közel kétszáz év után is viszonylag jó állapotban voltak. Az eset nyomán felbuzdulva kísérletezni kezdtek a tenger mélyén történő érleléssel, melynek eredményeiről a közeljövőben remélhetőleg hallani fogunk, hiszen 20 évig tart egy-egy kísérleti szakasz. A pincerendszerből a legkiválóbb évjáratokat jelölő lépcsőfokokon felsétálva a kóstolóteraszon fejeztük be a túrát.

Utunk során Párizs közelségét is kihasználtuk és egy másfél napos kirándulást beiktattunk a programunkba. Felkerestük a Montmartre legismertebb helyeit, valamint az ebben a városrészben megtalálható szőlőültetvényt, a Le Clos Montmartre-t. Egy parkos-kertes területen lévő kisszőlőskert a Sacre Coeur templom mögötti lankán. A nagyközönség előtt nincs nyitva, évente egy alkalommal, az éves szüreti fesztivál idején látogatható, amit 1934 óta rendeznek meg. A kerítés mellől is jól látható volt, hogy mennyire gondosan ápolt kis ültetvény ez Párizs szívében. A 0,15 hektáros területen nagyjából évente 1 000 palack bor készül (Clos Montmartre néven kerül forgalomba).

Párizsból visszatérve Bouzy kisvárosában folytattuk a kóstolást. A Paul Bara házban hatalmas megtiszteltetés ért bennünket, hiszen maga a pincemester: Christian Forget fogadott- és vezetett körbe bennünket. A birtok mind a 33 parcellája grand cru besorolású, összesen 11 hektár saját szőlővel rendelkeznek, ennek nagy része pinot noir. Az alapboroknál pinot noirt és chardonnayt használnak, meuniert nem. Nagy hangsúlyt fektetnek a fenntartható gazdálkodásra, az ültetvények jövője és a lehető legjobb állapot megőrzése fő céljaik közt szerepel.

A technológiai bemutató során láthattuk az 1965-ös coquard prést, valamint a számítógéppel vezérelt horizontális prést, amit hagyománytiszteletből szintén coquardnak hívnak. Végig követtük az alapanyag útját az acéltartályoktól a rezervborokon át egészen a címkézőig. A séta végén öt tételt kóstoltunk Christian-nal, megismertük a ház stílusát, mely nem az autolitikus aromákra, hanem a frissességre (nem alkalmaznak almasavbontást egyik tételnél sem) és eleganciára helyezi a hangsúlyt.

Érdekesség, hogy készítenek csendes vörösbort, ez a Bouzy Rouge pinot noir, a legkiválóbb alapanyagból, tartályos iskolázással. Ebből több palackkal hoztunk haza és elégedetten konstatáltam az itthoni kóstolást követően, hogy nem hiába nevezik Monsieur Forget-t a pinot noir mesterének.

A régió másik „fővárosa” Reims, ahol a legendás mészkőbe vájt pincerendszer (összesen 27 km hosszan) a város alatt megdöbbentő élményt nyújtott. Méretük olyan, mintha utcák volnának a föld alatt, sok esetben számokkal, lenti utcanevekkel jelölik őket, mert nagyon könnyen eltévedhet bennük a rutintalan látogató. Megtudtuk, hogy a világháborúk alatt a kórházak, iskolák és maguk a város lakói is leköltöztek ezekbe a pincékbe és itt próbálták folytatni az életüket. Ezekben az időkben a pezsgőházak átengedték az érlelő pincéiket ezeknek az intézményeknek, kisebb kapacitással, de a körülmények ellenére folytatták működésüket.

A Mumm háznál tett látogatással zártuk utazásunkat. Német alapítói-tulajdonosai „Only the best” mottója a mai napig a fő irányvonal a működésükben. A pincesétájuk nagyon informatív, szemléltető eszközeik, vizuális anyagaik a klasszikus vonalat képviselik. Végig követhetjük a champagne készítés állomásait részletes leírásokkal, sok sok kiállított eszközzel, képpel, installációval.

A túra végén kóstolt tételek közt a Millésimé 2013, ami csodás egyensúlya miatt hagyott mély nyomot bennem. Egy tiszta pinot noir tétel 5 év seprőn érleléssel zöldalma, körte, barack jegyekkel, csodás mousse-szal, az érlelés nyoma a krémességben, vanília, dió, füst, elgyújtott gyufa illat- és ízjegyekkel jelenik meg.

Champagne-i utunk végén azt éreztem, hogy még több helyet szeretnék felfedezni. A közel egy hét arra alkalmas, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a borvidékből. Annak, aki szereti a buborékos italokat ez a hely maga a Kánaán. Színes, izgalmas, de ugyanakkor nyugodt, békés feltöltődésre alkalmas hely.
Aki mélyebben szeretné beleásni magát a témába, annak jó szívvel ajánlom a champagne.fr honlap böngészését.

A Úti beszámoló- Champagne bejegyzés először Boroslány Bor-és Pezsgőműhely-én jelent meg.