Ébredezik a pázmándi Szőlőhegy
A P’azm’and Wine sikerén felbuzdulva a helyi borász csapat tagjai egy-egy alkalommal megnyitják és a közeljövőben egyre többször meg is fogják nyitni pincéik ajtaját egyedileg szervezett programjaikon.
Múlt héten „civilben” beleolvadtam a közönség soraiba az ApróKertek Pince -általuk „Fél-Présház avatónak” nevezett Kóstolókoncertjén. Szemeitek előtt jelenjen meg egy langyos, napsütéses, halványodó fényű nyári este a szőlőben, madárcsicsergés, egy régi présház, ajtaja előtt rögtönzött pici színpad, jó előre bekészítve a hangszerek, melyeket az Ebony Consort (Pengő Csaba-nagybőgő és Uher-Győrfi Bálint-szaxofon) szólaltattak meg.
Essen szó az esemény apropójáról: ezen sorok írója első kézből tudja, hogy Schubert Ádám és Veliczky Zoli, az ApróKertek szőlész-borászai -kis túlzással- névről ismerik a tizenkét apró kertjük szőlőtőkéit, ennélfogva évente egy-két alkalommal lehet velük a saját maguk által szervezett kóstolón találkozni. Erre az estére azonban megálltak egy pillanatra, vissza- és előre tekintettek és megosztották boraikat és gondolataikat velünk is. Ádám elmondta, hogy ezzel az eseménnyel egy régi álmuk valóra vált: a zene, a bor, a közéjük szőtt anekdotákkal tarkított csendes-ülős este megvalósítása a saját présháznál.
Essen szó a borokról, üdvözlő italként a 2023-as Kékfrakos Pét Nat-ot kaptuk a poharainkba, a nagy melegben a fürge bubik, a frissítő meggyes karakter és a penge savak jólesően enyhítették szomjunkat. Majd kóstoltunk a jelenleg futó évjáratból és kerültek elő utolsó palackok is a pince mélyéről.
Az antré a pince „birtok bora” a Rebeka fehér cuvée volt (70% zengő, 22% olaszrizling és 8% cserszegi fűszeres) igazi pázmándi vegyes fehér, számomra ez az a bor ami tipikus, vakon kóstolva is felismerhető itteni karakter. A következő, 2024-es Olaszrizling nagyon alkalmas terrroir-közvetítőnek, hozza a vulkanikus- ásványos stílust és a határozott savszerkezetet, ami az itteni borok sajátja. A zene stílusát az est folyamán végig a borok mellé hangolták Csabáék, a olaszrizling például blues témára inspirálta őket. A harmadik tétel egy cserszegi fűszeres narancsbor volt, mely tíz napot töltött héjon, innen az izgalmas, kicsit vadóc stílus, a hozzá társított zene kellemesen követte a bor karakterét. A fehér blokk végén visszaugrottunk az időben, a 2019-es Narancsoskert utolsó fellelhető palackjait bontották nekünk. Ádám elmondása szerint erről a borról a mindig kritikus borász társa, Zoli is pozitívan nyilatkozott. Mint kiderült, ez az igen ritka pillanatok egyike volt közel tizenöt éves közös munkájuk során. Kísérleti tétel volt ez nekik akkor, mostanra gyógyteás, kamillás, réteges borrá fejlődött, komplex íz- és illatvilággal.
Házigazdáink itt tettek egy kis kitekintést a jövőbeni terveikre.
Az indulásukkor őket jellemző régi játékos, kísérletező kedvüket szeretnék visszahozni a szortimentjükbe a mostani tudásukkal, tapasztalatukkal felvértezve. Ez adja számukra az új lendületet, inspirációt az elkövetkezendő évjárataikhoz.
A második „blokk” a kékszőlőké volt, bevezetésként Ádám kislányáról, Johannáról elnevezett 2024-es kékfrankos rozét kóstoltuk. Követte a 2023-as Kékfrankos vörös, mely könnyed, játékos gyümölcsösségével emelte a hangulatot, zenészeinktől pedig jöttek is mellé a népies elemekkel tarkított, fúziós dallamok. Az olaszrizling mellett Pázmándon a kékfrankos a másik kulcs fajta, ami az itteni terroirt szépen képviseli, az ApróKerteknél is kitüntettet figyelmet kap és nagy jövőt jósolnak neki készítői.
Ívelt tovább felfelé a borsor, a 130 év után feltámasztott történelmi vörös cuvée, a Budai Vörös 2021-es évjárata feszes szerkezetével, eleganciájával bebizonyította, hogy nem véletlenül volt ott a helye egykoron a legnevesebb bécsi vendéglők borlapján. Ennek a bornak az első évjáratából anno egy 100 literes hordónyi mennyiség, 130 palack készült. (bővebben a Budai Vörösről a Borsmenta korábbi cikkjében itt olvashattok: Borsmenta.hu
Gyönyörűen zárta az estét és keretezte a borsort a Borsmenta bikavér tesztjére akkor ál-bikavérként becsempészett 2019-es 3Kert vörös cuvée (kékfrankos, néró, kadarka és csóka). Ez a bor is mérföldkő volt Zolinak és Ádámnak, úgy emlékeznek vissza rá, hogy ez a tétel hozta meg a tudatos borkészítés élményét számukra. Kóstolva még mindig remek formáját mutatja, szívesen ránéznék még pár év múlva, azonban sajnos az utolsó palackok ennek az estének az oltárán lettek feláldozva. Nemhiába.
A borok, a hozzájuk társított zenei hangulatokkal ott a présház esti fényeinél ráébresztettek arra, hogy igazán nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz. Az ApróKertek borász duója is így gondolja, hálásak, mert az új vendégfogadó terük avatóján együtt voltunk tanúi egy újabb mérföldkövüknek. Mindeközben rájöttem, én is itt töltöm a napjaimat, mégis ritkán állok meg, hogy rácsodálkozzak, hogy mennyire jó csak úgy kiülni a szőlőbe borozni. Azt kívánom, legyen mindannyiunknak több az ilyen pillanat.
Tehát mennyire egyszerű a jó? Nem kell sok a boldogsághoz, csak jó zene, jó szó, jó borok, jó emberek egy csoda helyen, ami a miénk. A jövőben azon leszünk, hogy megosszuk Veletek ezt az élményt itt, Pázmándon.
